MovieBoy

Mostanában ugye nagy "divat" a kézikamerán keresztül látott film. Ez így kb. azt jelenti, hogy a készítők minél valóságosabbá akarják tenni alkotásukat. A Cannibal Holocaust című 1979-es olasz horrorról sokáig azt hitették, hogy tényleg egy dokumentumfilm, ám a rendező börtönbe is kerülhetett volna, ezért visszavonta állítását. De már a "műfajról" már írtam, szóval a lényegre térek: vígjáték nem készült még ilyen megoldással. Eddig.

Costa (Oliver Cooper) megszervezi barátja, Thomas (Thomas Mann) szülinapi buliját, amit Dax (Dax Flame) végig kameráz. Ja, és még ott van kövér barátjuk, J.B. (Jonathan Daniel Brown). Ők hárman (a kamerás srácot leszámítva, mert nem kulcsszereplő) lúzerek. A party is nagy bukásnak ígérkezik. Amíg fél 10-kor (miért vártak ennyit az indulással?) meg nem érkeznek a menő arcok a partiba. Hozzák a piát (meg persze a drogot), és elszabadul a pokol.

A stáb szinte teljesen ismeretlenekből áll, kivéve Todd Phillipst (Másnaposok), de ő is csak azért van, hogy legyen egy nagy név a csapatban. Merthogy Nima Nourizadeh, aki elsőfilmes rendező, és csak videóklippekkel foglalkozott eddig, egy körülbelül 80 percre nyújtott videóklippet csinált, ami belefért volna 3 percbe is - így sem hagytak volna ki semmi fontosat. Ha ez történik, akkor nem kell nézni ilyen sokáig, ahogy a hangos zenétől és a különféle piáktól eljutunk a lángoló utcáig és a kommandósokig. Persze a filmmel sem lenne semmi baj, ha nem lenne 2 hatalmas hibája: 1. a film első harmada csak az előkészületekről szól (kb. 30/84 perc) 2. bár a buli tényleg teljesen túl van pörögve, azért 50 percen keresztül nehéz érdeklődően tartani a nézőt.

Ezekkel azt akartam mondani (írni): a film - engem legalábbis - nem tud lekötni majdnem egy óráig a bulival. A jó zenék és a csajok megvannak, meg a partyfeeling is, de sajnos kevés ez egy filmhez. Viszont az alkotók nem hazudtak: az év partifilmje.

Egyszer meg lehet nézni, és bulizhatnékod is lesz tőle, de ne várj túl sokat. 6/10